A harcos öröksége
Benedek Tibor élete a győzelem lángja volt, ahol minden lövést, edzést, meccset a végsőkig hajtott, háromszoros olimpiai aranyával Sydneyből, Athénból, Pekingből ragyogva. Klubdicsőségei – Újpesttel BL-cím 1994-ben, Pro Reccóban újabb európai trónfosztás, Honvéddal bajnoki sereglő – mind munkamoráljának, vasakaratának gyümölcsei.
„Mindig én akartam jobban” – vallotta, ez a mondat örökre bevésődött, mert nem tehetséggel, hanem eszelős elszántsággal hódított csúcsokat.
Fiatal tűz és csúcsok
Tízévesen Siófokon pókereztünk tízfilléresen, szemében már parázsolt a győzniakarás, később Komjádiban gólerőssé kovácsolódott. 1999-es eltiltás keserűségét könyvbe öntötte: „Az elefánton nem fog az átok”, ám Sydneyben négy góllal zárójelbe tette a kétségeket, bizonyítva törhetetlenségét.
Edzőként 2013-ban VB-aranyat hozott Barcelonába, kapitányi évek stresszét is vállalva, mert számára csak a győzelem létezett.
Családi menedék
Szerető felesége Epres Panni, fia Mór, lánya Barka adta erejét, apja Benedek Miklós vajas kenyérrel várta edzés után, mintha örökre fiatal maradna. Mór 15 évesen két góllal debütált az OSC ellen, mintha apja mosolya sütött volna be a Komjádi üvegablakán.
Betegségében is harcos maradt, soha nem panaszkodott, publikusan sosem omlott össze, csak bajnoktársakkal osztotta meg gyötrelmeit.
A láthatatlan ellenség
2017-ben még leszerelte az ellenfelet Masters VB-n 45 évesen, nyolcgólos előnynél is vadászott, de belül már munkált a leukémia két évig. Tudta hónapokkal előtte gyógyíthatatlanságát, mégis edzett UVSE kölykökkel, reformálta az utánpótlást, mosolyogva fogadott: „Minden rendben”.
2020. június 18-án, 47 évesen távozott, családja, sportága, országa hőse örökre elveszett, de öröksége él Mór góljaiban, a medencékben, a szívekben. Kérdés marad: miért őt, miért ilyen korán, de válasza a harca: soha ne add fel.
Ez a cikk Hiányzol, Benedek Tibor! Hat éve hiányzol… először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.