Ilse Koch (született Ilse Köhler, 1906. szeptember 22., Drezda – 1967. szeptember 2., Aichach) német háborús bűnös volt, akit a Buchenwaldi koncentrációs táborban elkövetett kegyetlenkedései és perverz brutalitása miatt „Buchenwald boszorkányaként” hírhedtek el. Férje, Karl Otto Koch a tábor parancsnokaként működött, Ilse pedig aktív részese volt a tábori terrornak: saját szadizmusáról, beteges szokásairól, és a foglyok szenvedéseivel kapcsolatos közönnyéről vált ismertté. Több tanúvallomás szerint foglyokat veretett, személyes szórakozásból fizikai kényszermunkára kényszerített, és különlegessé tartott tetoválások miatt embereket öletett meg, hogy bőrükből tárgyakat – például lámpaernyőt, könyvborítót vagy kesztyűt – készíthessenek.
A háború után letartóztatták, bíróság elé állították, pere óriási sajtóvisszhangot kapott. Bár a legbrutálisabb vádak közül néhányat nem tudtak minden kétséget kizáróan bizonyítani, szerepe a tábori erőszakban, fogolykínzásokban és szenvedés okozásában egyértelmű volt. Először 1947-ben, amerikai katonai bíróságon életfogytiglanra ítélték, de ítéletét később négy évre mérsékelték, majd újra bíróság elé állították, ahol újból életfogytiglani börtönbüntetést kapott. 1967-ben a börtönben öngyilkos lett – búcsúlevelében az „elkerülhetetlen megváltásként” említette halálát. Ilse Koch a Harmadik Birodalom egyik legismertebb női háborús bűnöse lett, akinek neve nemcsak a borzalmak, hanem a nők nácizmusban betöltött aktív, kegyetlen szerepének egyik szimbólumává is vált.
Részletes magyar Wikipédia-oldal elérhető: Ilse Koch – Wikipédia
További információk, források:
Ez a cikk Ilse Koch életrajz, wikipédia először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.